Kedves
Gyerekek!
Új
fejezethez kezdünk neki.
Egy ismert
művel kell először is foglalkoznunk. Minden egy kicsit más.
A számonkérés, az értékelés.
Amit elsődlegesen értékelek, a folyamatos munkavégzésetek.
Ezt követően az elkészült munkákat igazoló fotók.
Nem utolsó sorban pedig, az igényesség.
A tesztek visszaigazolást adnak számotokra is, mit is sikerült megérteni. Legalábbis ezzel a céllal küldöm.
Nagyon sajnálom, hogy személyes jelenlétem nélkül kezdjük ezt, a számomra szép részét az irodalomnak, de igyekszem olyan anyagokat küldeni, amik kellő segítséget adnak a megértéshez éteri jelenlétemmel.😇
Természetesen, ha kérdésetek van, vagy szeretnétek néhány "élmény gondolatot" megosztani velem, nyugodtan írjatok e-mailt, ne csak a feladatok megküldésére.
Lássunk akkor munkához!😎
Petőfi Sándor: Az Alföld
Hallgasd meg
a művet:
Az Alföld ,k
özben nézd
az irodalomkönyvedben a verset Ik187.
Olvasd el,
az Ik 189. oldalát
Most olvasd el a következő elemzést és írj
belőle áttekinthető vázlatot a füzetedbe.
Az elkészült munkád fotóját kérem
megküldeni: 2020.április 10-ig.
Ugyebár holnaptól szünet. Szeretném ha
pihennétek.
Petőfi Sándor: Az alföld
- verselemzés -
A vers 1844 júliusában
írta Pesten. Néhány héttel korábban járt az alföldön, és az ott átélt élményeit
írja meg.
Műfaja tájleíró költemény. A költő nemcsak a tájat mutatja be, hanem a
hozzá fűződő érzelmeit is: az alföld című vers vallomás a szülőföldhöz fűződő
szeretetéről.
A vers három nagy szerkezeti egységből áll.
I. Valóság
(Pesten)
II. Látomás az
alföldről
III. Vallomás a
szülőföld szeretetéről
A kor stílusa a
romantika. Szinte kötelező volt a hegyek szeretete. A hegy vadregényes,
titokzatos, kalandokkal teli, vagyis a romantikus történetek tökéletes színhelye.
Petőfi szembefordul ezzel az általános érzésvilággal.
Érzelemmel teli
felkiáltással indítja a verset: "Mit nekem te zordon Kárpátoknak
fenyvesekkel vadregényes tája".
A hegyek magasából
leereszkedik az alföld sík vidékére ("Lenn az alföld tengersík
vidékin")
A 2. versszakban
az ott határozószó tanúskodik arról, hogy Petőfi valóban az alföldtől
távol írja a verset.
A végtelen síkság
egyúttal a szabadságot is jelenti a költő számára. Ezt fejezi a ki a sas-metafora
is ("Börtönéből szabadult sas lelkem").
Az alföld bemutatására
érdekes nézőpontot választ Petőfi. A felröpülő sas szemével látjuk a
tájat.
A 3. versszakban
először egy átfogó képet mutat be a magasból, (mosolyogva néz rám a
Dunától a Tiszáig nyúló róna képe). A Duna-Tisza köze emberarcúvá válik a
megszemélyesítéstől, olyan, mint egy édesanya szelíd, mosolygó arca.
Ezután egyre lejjebb
és lejjebb ereszkedünk, míg végül leérkezünk a földre. Mindezt apró
életképekkel mutatja meg nekünk.
A 4. versszakban
egy gulyát látunk. A gulya gazdagságát, jóltápláltságát a jelzők
sokasága is alátámasztja. A 4 sorban 8 jelző található (délibábos, száz,
kövér, hosszú gémű, széles vályú kettős ága). A gulya csöndes, csak a halk
kolompszó töri meg a csöndet. A versszakban feltűnően sok a mély magánhangzó és
a lágy mássalhangzó, ez is szarvasmarhák teltségét fejezi ki.
Az 5. versszakban
a ménes pont ellentéte az előzőnek. Ez a versszak tele van mozgással,
lendülettel, ahogy a ménes száguld a pusztán. A sok hangutánzó szó (zúg,
dobog, kurjantás, pattogás), az aktív, lendületes igékből származó főnevek
(nyargaló futása) mind a ménes mozgását igyekszik visszaadni. A magas
magánhangzók és a kemény, pattogó mássalhangzók akusztikusan is alátámasztják a
versszak képeit.
A 6. versszakban
feltűnik az alföld jellegzetes tanyavilága. Az eddigi "hangos"
világot felváltják a színek. A még éretlen búzatenger ragyogó zöldbe vonja a
vidéket. A versszak hangulata vidám: a magas magánhangzók csengése és a
megszemélyesítés (vígan koszorúzza) az elismerés felett érzett örömet
sugallja. (Koszorú = dísz és elismerés jelképe.)
A 7. versszakban
egy nádas esti élete tűnik fel.
A 8. versszakban
a puszta-romantika kedvelt képe, a rongyos csárda, és a betyár
alakja jelenik meg. Ez az a pont, ahol leérkezünk a földre. (Áll magányos,
dőlt kéményű csárda)
A 9-10. versszakban
az újra kisfiúvá vált költő emlékeit követve először letérdelünk, majd
lehasalunk, hogy megcsodálhassuk az apró növényeket és állatokat: a vércse
fészkét, az árvalányhajat, a tarka gyíkokat.
A 11. versszakban
a költő ismét feláll, és végigtekint a tájon, egészen addig, ameddig a szem
ellát. A horizont távolságát mutatja, hogy a költő és a látóhatár között
olyan sok levegőréteg gyűlik össze, hogy a távoli város már csak halvány ködoszlopként
dereng föl.
A versszak végén egy
gondolatjelet láthatunk. A költő eltűnődik, szünetet tart, mielőtt a végső, a
legfontosabb gondolatot leírja a 12. versszakban: vallomását
arról, hogy mennyire szereti a szülőföldjét. A távolság eltűnik az Alföld és a
költő között, gondolatai olyan erősen kötődnek a tájhoz, hogy úgy érzi, ott
van, jelen van az alföld világában. Erről tanúskodnak a megváltozott
határozószók, amelyet négyszer ismétel meg: itt ringatták, itt
születtem, itt boruljon rám a szemfödél, itt domborodjék a sír is
fölöttem.
Az utolsó sorok a
Szózatot idézik:
"Bölcsőd az, s
majdan sírod is"
"Itt ringatták bölcsőm /, itt domborodjék a sír is
fölöttem"
Köszönöm a munkád!😇
Holnaptól kezdődik a tavaszi szünet! Ezért azt kérem, ha szívvel lélekkel dolgoztál
eddig, akkor megérdemled, hogy pihenj egy nagyot! Segíts otthon és készüljetek
együtt az ünnepre!
Mindenkinek
Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok! Anett néni
