Irodalom 4.8.

Kedves Gyerekek!

Új fejezethez kezdünk neki.

Egy ismert művel kell először is foglalkoznunk. Minden egy kicsit más. 

A számonkérés, az értékelés.

Amit elsődlegesen értékelek, a folyamatos munkavégzésetek. 

Ezt követően az elkészült munkákat igazoló fotók.

Nem utolsó sorban pedig, az igényesség.

A tesztek visszaigazolást adnak számotokra is, mit is sikerült megérteni. Legalábbis ezzel a céllal küldöm. 

Nagyon sajnálom, hogy személyes jelenlétem nélkül kezdjük ezt, a számomra szép részét az irodalomnak, de igyekszem olyan anyagokat küldeni, amik kellő segítséget adnak a megértéshez éteri jelenlétemmel.😇

Természetesen, ha kérdésetek van, vagy szeretnétek néhány "élmény gondolatot" megosztani velem, nyugodtan írjatok e-mailt, ne csak a feladatok megküldésére.

Lássunk akkor munkához!😎

Petőfi Sándor: Az Alföld

Hallgasd meg a művet:   Az Alföld   ,közben nézd az irodalomkönyvedben a verset Ik187.

Olvasd el, az Ik 189. oldalát

Most olvasd el a következő elemzést és írj belőle áttekinthető vázlatot a füzetedbe.

Az elkészült munkád fotóját kérem megküldeni: 2020.április 10-ig.

Ugyebár holnaptól szünet. Szeretném ha pihennétek.

Petőfi Sándor: Az alföld

 - verselemzés -

A vers 1844 júliusában írta Pesten. Néhány héttel korábban járt az alföldön, és az ott átélt élményeit írja meg.

Műfaja tájleíró költemény. A költő nemcsak a tájat mutatja be, hanem a hozzá fűződő érzelmeit is: az alföld című vers vallomás a szülőföldhöz fűződő szeretetéről.

A vers három nagy szerkezeti egységből áll.

  I. Valóság (Pesten)

 II. Látomás az alföldről

III. Vallomás a szülőföld szeretetéről

A kor stílusa a romantika. Szinte kötelező volt a hegyek szeretete. A hegy vadregényes, titokzatos, kalandokkal teli, vagyis a romantikus történetek tökéletes színhelye. Petőfi szembefordul ezzel az általános érzésvilággal.

Érzelemmel teli felkiáltással indítja a verset: "Mit nekem te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája".

A hegyek magasából leereszkedik az alföld sík vidékére ("Lenn az alföld tengersík vidékin")

A 2. versszakban az ott határozószó tanúskodik arról, hogy Petőfi valóban az alföldtől távol írja a verset.

A végtelen síkság egyúttal a szabadságot is jelenti a költő számára. Ezt fejezi a ki a sas-metafora is ("Börtönéből szabadult sas lelkem").

Az alföld bemutatására érdekes nézőpontot választ Petőfi. A felröpülő sas szemével látjuk a tájat.

A 3. versszakban először egy átfogó képet mutat be a magasból, (mosolyogva néz rám a Dunától a Tiszáig nyúló róna képe). A Duna-Tisza köze emberarcúvá válik a megszemélyesítéstől, olyan, mint egy édesanya szelíd, mosolygó arca.

Ezután egyre lejjebb és lejjebb ereszkedünk, míg végül leérkezünk a földre. Mindezt apró életképekkel mutatja meg nekünk.

A 4. versszakban egy gulyát látunk. A gulya gazdagságát, jóltápláltságát a jelzők sokasága is alátámasztja. A 4 sorban 8 jelző található (délibábos, száz, kövér, hosszú gémű, széles vályú kettős ága). A gulya csöndes, csak a halk kolompszó töri meg a csöndet. A versszakban feltűnően sok a mély magánhangzó és a lágy mássalhangzó, ez is szarvasmarhák teltségét fejezi ki.

Az 5. versszakban a ménes pont ellentéte az előzőnek. Ez a versszak tele van mozgással, lendülettel, ahogy a ménes száguld a pusztán. A sok hangutánzó szó (zúg, dobog, kurjantás, pattogás), az aktív, lendületes igékből származó főnevek (nyargaló futása) mind a ménes mozgását igyekszik visszaadni. A magas magánhangzók és a kemény, pattogó mássalhangzók akusztikusan is alátámasztják a versszak képeit.

A 6. versszakban feltűnik az alföld jellegzetes tanyavilága. Az eddigi "hangos" világot felváltják a színek. A még éretlen búzatenger ragyogó zöldbe vonja a vidéket. A versszak hangulata vidám: a magas magánhangzók csengése és a megszemélyesítés (vígan koszorúzza) az elismerés felett érzett örömet sugallja. (Koszorú = dísz és elismerés jelképe.)

A 7. versszakban egy nádas esti élete tűnik fel.

A 8. versszakban a puszta-romantika kedvelt képe, a rongyos csárda, és a betyár alakja jelenik meg. Ez az a pont, ahol leérkezünk a földre. (Áll magányos, dőlt kéményű csárda)

A 9-10. versszakban az újra kisfiúvá vált költő emlékeit követve először letérdelünk, majd lehasalunk, hogy megcsodálhassuk az apró növényeket és állatokat: a vércse fészkét, az árvalányhajat, a tarka gyíkokat.

A 11. versszakban a költő ismét feláll, és végigtekint a tájon, egészen addig, ameddig a szem ellát. A horizont távolságát mutatja, hogy a költő és a látóhatár között olyan sok levegőréteg gyűlik össze, hogy a távoli város már csak halvány ködoszlopként dereng föl.

A versszak végén egy gondolatjelet láthatunk. A költő eltűnődik, szünetet tart, mielőtt a végső, a legfontosabb gondolatot leírja a 12. versszakban: vallomását arról, hogy mennyire szereti a szülőföldjét. A távolság eltűnik az Alföld és a költő között, gondolatai olyan erősen kötődnek a tájhoz, hogy úgy érzi, ott van, jelen van az alföld világában. Erről tanúskodnak a megváltozott határozószók, amelyet négyszer ismétel meg: itt ringatták, itt születtem, itt boruljon rám a szemfödél, itt domborodjék a sír is fölöttem.

Az utolsó sorok a Szózatot idézik:

"Bölcsőd az, s majdan sírod is"          "Itt ringatták bölcsőm /, itt domborodjék a sír is fölöttem"

Köszönöm a munkád!😇

Holnaptól kezdődik a tavaszi szünet! Ezért azt kérem, ha szívvel lélekkel dolgoztál eddig, akkor megérdemled, hogy pihenj egy nagyot! Segíts otthon és készüljetek együtt az ünnepre!

Mindenkinek

Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok! Anett néni